A Debrecen elleni hazai mérkőzés előtt köszöntött klubom, a Szombathelyi Haladás. A válogatott búcsú okán több emlékezetes ajándékot is kaptam.
A rehabilitációm továbbra is tart, így a lelátóról figyeltem volna a Haladás-Debrecen (1:0) bajnokit, a mérkőzés előtt azonban a pályára szólítottak. Halmosi Péter csapatkapitányt 350. bajnoki mérkőzésén köszöntötték, engem pedig a válogatott búcsúm okán leptett meg klubom, a Szombathelyi Haladás. Egy óriás serleget és egy zöld fehér díszlabdát kaptam, amin a válogatott fotóim mellett a 108-as szám és a Haladás címer is helyet kapott.
A nemzeti tizenegytől való búcsúm után több nagyon kedves ajándékkal is megleptek. Az MLSZ által adományozott képet is nagy becsben tartom csakúgy, mint a telki plébános ajándékát. A válogatott összetartásokon hagyományosan meg szoktuk látogatni Gábor atyát, aki az utolsó hivatalos vizitemen a templom tetejéből ajándékozott egy cserepet. Az egyik oldalára magát a templomot festette rá, a másik oldalára pedig pár sort írt.
Hálásan köszönöm nevelőedzőm, Szarka Zoltán családjának, hogy eljöttek és egy kupával leptek meg a válogatott szereplésem befejezése után. A legnagyobb meglepetést pedig az egyik barátom, a Király Sportlétesítmény egykori vezetője, Király Krisztián okozta, amikor a válogatott búcsúmeccsem másnapján a létesítményben egy új pad fogadott, melynek háttámlájának közepébe a 108-as számot faragtatta.